Jóllehet még csak hároméves a fiam, a lányom meg másfél, de már most aggódom, hogy sikerül-e kiválasztanunk a nekik való iskolát, lesznek-e inspiráló tanáraik, barátságos osztálytársaik, fontos lesz-e nekik is a sport, megtalálják-e majd a számukra megfelelő szakmát amiben sikereket érhetnek el, amibe nem fásulnak bele, amit szívesen csinálnak egy életen át.
Frici fiam jövőbeli reményteljes előmenetelét jelenleg egy kiváló állami bölcsőde alapozza meg. A majdani óvoda-, illetve iskolaválasztás még képlékeny, igyekszünk leendő foglalkozásához passzoló intézményt keresni. Egyelőre e téren szerteágazó a gyerek érdeklődése.
Zsenge ifjúkora óta vonzódik a hulladékgazdálkodási iparághoz, természetesen a hulladékmenedzselési szakreferens (kukásbácsi) munkája a legvonzóbb számára, de láthatóan értékeli a köztisztasági gépjármű-vezető (kukásautó-sofőr) háttérfeladatait is. A megkülönböztető jelzést használó gépjárművekhez köthető szakmák is megfontolás tárgyát képezik: tűzoltó, mentős, rendőr, fontos ember (államfő, esetleg király). Bármilyen munka továbbá, ahol szerszámokkal dolgozhat, úgymint mosógépszerelő, autószerelő, agysebész.
Ez utóbbira példa (a videón altatás nélküli koponyalékelés látható):
Még nyár végén történt, hogy férjem pályaválasztási alapképzést tartott a gyereknek:
– Idefigyelj fiam! A mérnök attól mérnök, hogy mindent megmér. Na mármost ez itt a szintezőléc, tartsad moccanás nélkül, te leszel a figuráns.
Fricikém nagyon komolyan veszi a feladatot, roppant büszke magára, ki is oktatja az épp arra járó, a témában inkompetensnek tűnő anyját:
-Nézd csak anya, segítek apának, én vagyok a figura!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: