Tudomásom szerint igen sok háziasszony van, aki otthon főtt étellel táplálja csemetéit és ezért nap mint nap órákat tölt a konyhában. Sőt, olyan is van, aki ezt élvezi, akinek a gyerekei segítenek és olyan is, aki ebből műsort csinál a tévében, vagy az interneten. Ezen felbuzdulva ma én is kerestem egy receptet, amihez hellyel-közzel megvoltak az alapanyagok, fogtam a bölcsikerülő kis kuktámat, Abi babát és nekiláttunk főzni, szinte éppen úgy, mint a filmekben. Megpróbáltam elvonatkoztatni attól a sok-sok csalódástól, hogy én akármivel is próbálkozom, a gyerekek rám köpködik, a férjem meg azzal menti ki magát, hogy ő a munkahelyén szokott ebédelni. Pedig általában ehető amit készítek.
A padlizsánt félbevágom, kikanalazom a közepüket és talpat vágok nekik.
Már itt az elején elbizonytalanodtam, nem volt ugyanis teljesen világos ez a talpvágós történet, megfordult a fejemben, hogy felhasználom a fiam dugigesztenyéit és fogpiszkálókkal rögzítem rájuk a padlizsánt, de dilemmába estem, hogy vajon a padlizsán, ha kis erdőlakó, gesztenyelábú állatka lenne, akkor kettő, vagy négy lábon szeretne inkább egyensúlyozni és míg ezen morfondíroztam, bevillant, hogy ha stabilitásra gyúrunk, mégis jobb lesz talán, ha egy picit levágok a padlizsánhajóm fenekéből.
Mindeközben Abi baba fakanállal kevergette a kávékapszulákat a tartóban. Későbbi teendő: főzés után az elgurult kapszulákat összeszedegetni, az összemaszatolt kapszulatartót áttörölgetni.
A lilahagymát kevés olajon megdinsztelem, majd pirítom, ezután hozzáadom a húst, a felkockázott padlizsánbelsőt és a zúzott fokhagymát.
A hagymát beleaprítottam a serpenyőbe és mivel halvány lila fogalmam sincs, mi a különbség a dinsztelés és a pirítás között, saját belátásom szerint sütögettem egy kicsit, majd hozzáadtam a húst.
Mindeközben Abi baba széthajigálta a felkockázott padlizsánbelsőket és kiborította az innivalóját. Későbbi teendő: főzés után ismételten fölmosni a konyhakövet. Teendő törlése: Vanek már elvégezte a feladatot.
Miután összekapartam a padlizsánkockákat, rá kellett döbbennem, hogy egyetlen fokhagymánk, a hosszú hetek óta tartó csendes és elszigetelt magányában kilehelte minden nedvét, de találtam a hűtőben egy nem is olyan nagyon régen lejárt fokhagymakrémet, azzal helyettesítettem.
Sózom, borsozom. Miután rottyant egyet, felöntöm tejszínnel, és kissé besűrítem.
Sóztam, borsoztam, majd gyorsan magamra akasztottam a gyereket, magunkra terítettem a férjem egyik kabátját és elnyargaltunk a kisboltba tejszínért.
A töltelékkel betöltöm a padlizsánokat.
Amíg én gyanútlanul töltögettem, Abi baba szokatlan csendbe merült, majd az erőlködéstől kivörösödött szemekkel és kezdetleges szókincsével közölte, hogy azonnal tegyem tisztába. Felmérve a helyzetet, hogy vajon attól megy-e el jobban az életkedvem étvágyam, ha egy tasak popsikendővel tisztázom a kislányt, vagy ha bevágom a zuhany alá, az utóbbi mellett döntöttem, majd ez után a kis kitérő után visszatértem a padlizsánjaimhoz.
Bacont, karikára vágott paradicsomot és füstölt sajtot teszek rá. Körülbelül 1 órán át sütöm.
Szépen feldíszítettem a művet, lefektettem Abi babát, megírtam ezt a bejegyzést és kész is lett az ebéd:
Fogyasztása Martinivel ajánlott. Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek egy falatot sem esznek majd belőle, de ha a férjem sem kóstolja meg, akkor igazán szomorú leszek. Vagy majd jól nem engedem el este kártyázni. 😛
További gasztrokalandjaim között itt böngészhetsz.
(A recept hozzávalói: 2 padlizsán, 60 dkg darált hús, 2 paradicsom, füstölt sajt, 6 szelet bacon, 2 dl főzőtejszín, 2 gerezd fokhagyma, 2 lilahagyma)
Ez még az a Martini, amit ti hoztatok a buliba 😀
Nagyon guszta lett.. zsuzsirokonnak való eledel,lehet hozzá Martinit inni… 🙂