Egyik este a férjem nagyon fáradt volt, összevont szemöldökkel próbálta kiűzni a fájdalmat a fejéből, Fricike (3,5 éves) pedig tíz centiméterre az arcától igyekezett diszkréten együtt érezni vele, majd megelégelve a szemöldökráncolást, így szólt:
– Apa, ne csinálj már így a haragudóddal!
******
Fricike rossz fát tett a tűzre, mire az apja komolyságot színlelve belekezdett az “amíg az én kenyeremet eszed” kezdetű fenyegetésbe. Erre én közöltem, hogy amíg egy fedél alatt élünk, addig nem akarok ilyen mondatokat hallani, mire a fiam azt mondta, hogy az a bundás kenyér, ami reggel óta szomorkodik az asztalon különben is az övé, nem az apjáé. 😀
******
Van egy szuper matricás könyvünk, mind a ketten imádják, bár az igazat megvallva Abi sokkal jobban élvezi a ragasztgatást, mint Frici, nagyon gondosan igyekszik a helyükre illeszteni a matricákat. Néha van veszekedés, de általában működik, hogy egyet Frici, egyet Abi ragaszt, felváltva. Kiválaszthatják, hogy melyiket szeretnék. Ma Frici rábökött a méhkasra:
– Anya, én a méhes kastélyt szeretném!
******
– Anya, legózzunk!
– Most nem tudunk, mert indulnunk kell a bölcsibe, kicsim.
– De anya, legózzunk!
– Mondtam, hogy indulnunk kell a bölcsibe.
– Jó, akkor nem szeretlek!
– Gyere csak ide, fiam, beszéljük meg ezt a dolgot.
– És ha megbeszéltük ezt a KIS DOLGOT utána legózhatunk???
******
Abi babánál (2 éves) elérkezett a miért korszak. Hármasban lapozgatjuk a munkagépes könyvet:
Én: Ez a fűnyíró traktor.
Abi: Miért?
Én: Ez a markoló.
Abi: Miért?
Én: Ez a kotrórakodó.
Fricikém ezen a ponton kissé türelmét vesztve közbeszólt:
– Azért, mert az a neve, Abi!
******
És a végére egy férjszáj (38 éves):
Felhív a munkahelyéről, mert valami családi pótlékos vagy hasonló papírokat nem bír kitölteni:
– Mikor is született Abi?
– 24-én, mint te – a biztonság kedvéért lediktálom az évet és a hónapot is.
– Nahát, erre igazán nem tippeltem volna!
Most ezen sírjak vagy nevessek???
Még több gyerekszájért, vicces pillanatokért csatlakozz a facebook oldalamhoz!
