Fricikém mostanában élénken érdeklődik a közlekedési táblák, tiltótáblák, meg úgy általában mindenféle információt tartalmazó piktogram iránt. Ha közlekedünk -akár biciklivel, akár autóval- minden útkereszteződésnél megkérdezi, hogy szabad-e itt balra kanyarodni, na nem mintha 50 %-nál nagyobb biztonsággal meg tudná mondani, hogy melyik a bal keze, de gondolom ez a tábla tetszik neki a legjobban mind közül.
Felfigyelt még a dohányozni tilos táblára is, ami azért elég sok helyen ki van téve, olyankor boldogan oktat ki, hogy “anya, itt nem szabad dohányozni, mert az butaság és büdös is, és még Ernő papa is leszokott róla”. Észrevette, hogy a játékok dobozán is van általában egy áthúzott fejű kisbaba (0-3 éves korig), melyből azt a következtetést vonja le -és fejét szomorúan ingatja közben-, hogy sajnos ezzel Abi nem játszhat, “mert nézd csak, Abi, ide van írva, hogy ezzel tilos kisbabáknak játszani””.
A piktogramok használatának az az előnye, hogy gyorsan, olvasás nélkül értelmezhetőek és figyelemfelkeltő hatásuk van. Mivel közös megegyezéssel alakultak ki, ezért mindenki számára ugyanazt jelentik, anyanyelvtől függetlenül – olvasom egy oktatási honlap tudásbázisában, csak éppen arról nem szól a fáma, hogy hány éves kortól jelentik mindenki számára ugyanazt a képek.
Mert Fricikém a saját kis majdnem négyéves eszével sokszor egész másra asszociál mint kéne és ebben a kitalálós játékban az sem szegi kedvét, hogy olykor válaszolni sem tudok neki a nevetéstől, annyira cukikat talál ki. Semmilyen jelzést nem hagy figyelmen kívül, legutóbb például a tömött buszon próbált piktogramot fejteni (sorrendben balról jobbra, fentről le):
– Anya, itt nem szabad fagyizni? És dobolni miért nem szabad? (ezt én sem értem hogy jött ki neki…) Anya, itt nem szabad mosni? És cigizni?
Nem szabad aludni? Meg lapátolni? Vanek miért nem jöhet fel? És miért nem szabad orrot fújni???
De sokszor nemcsak a gyerek van gondban a piktogramok értelmezésével, néha a felnőtteknek is beletörik a bicskájuk egy-egy “jól” átgondolt alkotás befogadásába. Legutóbb a nyaralásból hazafelé jövet, egy autópálya melletti pihenőhelyen, az ajtón található információs tábla szerinti “PISZUÁR” nevű helyiségben bukkant rá a férjem az alábbi gyöngyszemre, amin aztán piszkos fantáziánknak köszönhetően öt percig sírva röhögtünk:
Visszatérve Fricihez, ma belebotlottunk egy magasfeszültséget jelző táblába, mire a gyerekem a döbbenettől elkerekedett szemmel kérdezte:
-Anya, itt nem szabad villámlani?
😀 😀
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is, nem fogod megbánni!





Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: