Frici nagyon vonzódik a szennyvíztisztításhoz. Elsőre talán bizarrnak tűnhet ez az érdeklődési terület egy bölcsődéstől, mert kissé komplexebb a korosztály hagyományos kukásautó-imádatánál, de Frici már kétévesen kívülről fújta a szennyvíztechnológia alapjait. Régebben minden vécézés alkalmával el kellett mesélnünk, hogy mi hova megy és mi történik vele, később a folyamatot már magától sorolta. A minap pedig az elválasztott és az egyesített csatornarendszer közötti különbséget kellett elmagyaráznom, miután afelől érdeklődött, hogy az esővíz hogy megy a szennyvíztelepre. Mondjuk, ha jobban belegondolunk, ő már az anyaméhben szívta magába egy épülő szennyvíztelepen elszabaduló szagok semmihez sem hasonlítható zamatát…
Jóllehet én bevallottan nem túl sok elhivatottsággal érkeztem annak idején a Műegyetemre, a 4. évfolyamon mégis átjárt valami szakmai izgalom az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telep küszöbének átlépésekor, majd az üzemi látogatás befejeztével a sorsom végleg megpecsételődött. A jövőmet csak és kizárólag szennyvíztelepen tudtam elképzelni (igazán nem értem, mi ebben a furcsa 🙂 ). Nem kimondottan vágytam ceruzaszoknyás-tűsarkas munkahelyre és szerencsére már a szakmai gyakorlatot is szennyvízközelben abszolválhattam. Még nagyobb szerencsémre mindezt a későbbi férjem társaságában élhettem meg, akivel (vakon bízva a cég által kivitelezett technológiában) a tisztított szennyvíz tiszai kifolyójánál lazultunk munka után neonrózsaszín gumimatracon és csodáltuk az ezrével repkedő tiszavirágokat. Az első csók is a szennyvíztelep biztonságot adó közelségében csattant el. Az államvizsgám után pedig az akkor épülő Központi Szennyvíztisztító Telep külföldi csapatában helyezkedtem el és mindennapossá vált számomra a gumicsizma, a munkavédelmi sisak és a telepen átfolyó mindenféle trutyival való külső-belső érintkezés is (innen búcsúztam 6 hónapos terhesen).
Frici különben nemcsak a szennyvíztisztítás folyamatával van tisztában, de pontosan ismeri az építésért és technológiáért felelős mérnökök munkáját is. Tudja, hogy az apjának hol van az irodája és azt is, hogy ott mit csinál. Tegnap kötőhártya-gyulladás miatt lógott a bölcsiből, így elbicikliztünk az apja munkahelyére. Megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk, majd mi megyünk haza, mert apának még dolgoznia kell. Fricikém nagyot sóhajtott, majd így szólt:
– Apa még gyorsan megépít egy szennyvíztisztítót és utána jön haza, ugye?
Persze néha túlzásba viszi az okoskodást és ott is szennyvíztisztítót lát, ahol nincs is. A múltkor láttunk egy óriásplakátot, azt a domestos reklámot, amivel tele van most a város, hogy forradalmian új, forgó wc-illatosítót fejlesztettek ki kicsi kínai mérnökök, pótolván ezzel a nélkülözhetetlen, szabadalomért kiáltó találmánnyal az illatosítók piacán tátongó hatalmas, betöltetlen űrt. Szóval Fricikém meglátta ezt az óriási, forgó bigyót és meggyőződéssel közölte, hogy az csak egy szennyvíztisztító telep lehet… Na most vagy arról van szó, hogy a gyerek teljesen alkalmatlan a mérnöki pályára (enyhítő körülmény lehet az a tény, hogy hiába van meg az elmélet, az nem pótolhatja a gyakorlati oktatást és a vizuális ismeretszerzést), vagy pedig a jövő legnagyobb fejlesztőmérnökét nevelem itt nagy szeretetben, aki megálmodja majd a kompakt, toalettenkénti, forgótáras szennyvíztisztítást… Szerintetek?
A Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep iszapsilói
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz, ahol naponta gyerekszájjal, vizslafotóval és egyéb apróságokkal várlak!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: