Mostanában az foglalkoztat, hogy hol a határ a gyerekek öltöztetésével kapcsolatban. Vajon meddig mehet el a szülő a saját ízlésének a gyerekre erőltetésével? Cukik-e az egyformába öltöztetett testvérek vagy a szülőkkel összeöltözött gyerekek? Ellenkezés nélkül felveszik-e amit rájuk adunk vagy nem engednek a saját ízlésükből? Úgy tűnik, nem lehet általánosítani, mindenkinek mások az elképzelései a divatról…
Az alábbi összeállítás azért különleges, mert minden egyes fényképet a Rejtelmek blog olvasóitól, azaz tőletek kaptam. Ezúton is köszönöm nektek a sok-sok hozzászólást, üzenetet, támogatást, amit folyamatosan küldtök, köszönöm, hogy itt vagytok és hogy olvastok!
Bár versenyről szó sem volt, nálam mégis ez a kép lett a befutó:
![028]()
![rudi]()
![10570579_10201217061826869_2007144295_n]()
Mira és Éda pöttyösben
“A négyéves Édát nem egyszerű már az én ízlésem szerint öltöztetni, de az esetek nagy részében hagyja. A kicsit még én irányítom, úgyhogy nem volt nehéz ehhez a fotózáshoz felöltözni :-)” – írja Zsuzsa, a csajok anyukája.
Mira, Zsuzsa és Éda
Anna 14 hónapos. Anyukája elmondása szerint a hajbavalókat nem tűri, de a szép ruhácskák ellen sosem emel kifogást. És milyen jól teszi!
Anna
Ennek a vidám képnek igazán kedves története van, amit Hajni osztott meg velünk:
Hajni és lánya napsárga, pörgős ruhában
“A lányomon az én gyermekkori kedvenc pörgős ruhám van, rajtam pedig egy 8 évvel ezelőtt vett, a nagyinál egy bőröndben véletlenül megtalált csoda darab. 8 évvel ezelőtt talán a gyermekkori kedvenc ruhám inspirálta ennek a sárga pörgős ruhának a megvételét. De akkor még nem tudtam, hogy lányom lesz. És azt sem, hogy valahol, szintén a nagymamámnál megvan még a gyermekkori ruhám. :-)”
Julcsi, az öt hónapos Flóra Zselyke anyukája írta a következőt:
“Nekem szívem vágya lenne, hogy összeöltözzünk családilag, de, egyrészt csak jeles alkalmakra, másrészt a férjem ebben nem partner. A lányomnak még nem találtam olyan ruhácskát, ami az én ruhatáramhoz is passzolna, szóval ez sem szokott összejönni. Bár egyelőre könnyű dolgom van vele, azt vesz fel, amit ráadok, de gyanítom, ez az évek múlásával igen erősen változni fog 😛 A keresztelőre szerettem volna hasonló ruhákat, de végül elcsábultam egy barack színű ruhára, Flóra pedig szép fehéret kapott, természetesen masnival. 🙂 Bár nem igazán érdekelte akkor sem, hogy mit visel, a szoknyája szélét próbálta rágcsálni. Hétköznaponként meg annyira mindegy, mit viselünk, a lényeg, hogy mindenkinek kényelmes legyen! :)”
Henriett szerint übercuki gyerekrucikból lehet manapság válogatni, de ő nem adna a gyerekére olyat, amiben nem tud játszani, hiszen egy kisgyereknek a játék sokkal fontosabb mint az, hogy hogy néz ki, mit visel, és mennyire trendi.
Lilla három és fél éves, két éve a titkos meny-jelöltem. Öltözködését az anyai ágról örökölt (legalább harmadik generációja tartó) kifinomult elegancia jellemzi, anyukája szerint ruhaválasztáskor a gyerek csakis a Vogue-ot veszi alapul. Nos, néha a legjobbak is mellényúlnak a szekrényben:
Lilla a Balcsira indul
Annabel anyukája is gyönyörű és elegáns nő, aki szereti a lányát is csajszisan, de azért a korának megfelelően öltöztetni: “Szerencsére Annabel partner ebben, szeret szép ruhákat és szoknyákat felvenni, de néha úgy gondolja, ő jobban tudja mikor, hova, mi való… Szerinte a balettszoknya, gumicsizma és a téli sapi elengedhetetlen kellékek a kertészkedéshez”:
Annabel kerti munka közben
Mónika nem viszi túlzásba a trendkövetést; valamilyen szinten “ügyel” arra, hogy a csíkos felsőhöz ne pöttyös alsót adjon, inkább simát: “Én is el tudom magam ragadtatni, ha látok egy-egy aranyos kisruhát, de a szoknyát pl. csak néha tudom ráadni, a ruhát nem igazán szereti, a hajába a hajgumit 2 percig hagyja, mert rágni sokkal jobb móka.” A képen kislánya, Zoé látható, nyilvánvalóan saját maga által komponált szettben:
Zoé nem bízta a véletlenre, minden van rajta 🙂
Anita szerint a lányoknak a vérében van az öltözködés. Így ír saját lányairól: “Ők maguk öltöznek össze, hol velem, hol egymással, de hát csajok… “
Jázminra nem találok szavakat. Na jó, mégis, mégpedig azt, hogy álomszép ez a kislány!
Jázmin, akinek nem csak a neve gyönyörű.
“Érdekes hogy már kicsi korban is mennyire különböznek a gyerekek. Jázminom nyáron lesz öt éves, de már két éve kétrészes fürdőruhát hajlandó csak felvenni, és semmi pénzért nem hajlandó még csak félmeztelenül sem mutatkozni, nemhogy a strandon, itthon sem. Pedig mindig mondjuk neki hogy még kislány, lehet nyugodtan, a nyári melegben is aludhat bugyiban, de nem…. Öltözni segítek neki, de zömében ő állítja össze, hogy mit mivel szeretne, imádja a csajos cuccokat! Szeret karkötőt, láncot, gyűrűt hordani, pedig én egyáltalán nem vagyok ennyire ilyen, szóval tőlem nem látja…” – írja Jázmin anyukája.
De ne feledkezzünk meg a kisfiúkról sem, merthogy nem csak a csajok tudnak ám öltözködni!
Kriszta kisfiával megesik, hogy ha nem jó a póló amit anya kivesz a szekrényből, akkor kiválasztja melyiket kéri.
“Nekem fiam van, de az ízlésformálást nem lehet elég korán elkezdeni, a zokninak legalább árnyalatban passzolni kell a szerkójához, ebben nem ismerek kegyelmet!” – írja Gabriella.
Juditéknál egyenesen a fiúgyerek az öltözősebb: “már kicsinek is az volt. 4-5 éves volt, amikor a nagymama lego-vásárlást ígért neki valamiért. Nagy készülődés után a gyerek már nagyon várta az indulást amikor a nagyanyja megjelent egy kinyúlt, kötött szoknyában és egy rikító pólóban. A gyerek alig tudott megszólalni a döbbenettől, azt kérdezte….Mama! Te TÉNYLEG így akarsz velem jönni a városba? Azóta is szakadunk a röhögéstől. Ma 21 éves, de kínosan ügyel a családtagok öltözködésére, nélküle nem lehet vásárolni sem. Imádom! :)))”
És hogyan élhetik ki egyenruhába öltöztetési hajlamaikat azok az anyukák, akiknek lány- és fiúgyermekük is van?
Én néha bepróbálkozom, de a lányommal általában közelharcot kell vívnom ezen a téren. Is…
Abi és Frici
Andinak tetszik az egyforma öltözék: “Akkor is, ha gyerekként utáltam, hogy a húgommal egyforma ruháink vannak. Jó, a cocializmusban nem volt túl nagy választék, ugye. Meg hát én jártam jobban, mert mikor kinőttem a saját egyformámat, én kaptam egy új egyformát a tesómmal, ő viszont belenőtt az én régi egyformámba, így csórikámnak több évig kellett ugyanolyan ruhát hordania, csak a méret lett nagyobb. Sajnos, a nagyoknál nem tudtam egyformát adni (Ádám semmi pénzért nem vett volna fel rózsaszín és/vagy csillogó holmit, Noémi is kifejezetten irtózott a férfias ruhadaraboktól). Most meg nincs kivel egyformába öltöztetnem Simit, mert a nagyok bután néznének ki világoskék napozóban. Kár.”
Zuska sem öltözteti össze a gyerekeit: “valahogy Patrik nem lenne annyira vagány rózsaszín hello kittys maxiruhában… bár a rózsaszín jól áll neki.”
Ezt a bejegyzést Gábor véleményével zárom, aki ugyan ritkán szól hozzá a posztjaimhoz, de amikor mégis, akkor mindig nagyon őszinte és nagyon bölcs: “Minden baby cuki.” Igaza van, maradjunk is ennyiben. 😀
Ha tetszik a blog, csatlakozz a facebook oldalamhoz is, nem fogod megbánni!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: