rejtelmek blog

…vagy nem… Parázs vita alakult ki a Rejtelmek blog facebook oldalán a rosszullétem és a születendő babánk neme közötti összefüggések kapcsán. Mindenki ismer valami népi hiedelmet, ami szerint a hányós kismamáknak fiuk/lányuk lesz, de még a hajára vonatkozóan is megvannak a “tudományosan” megalapozott ismeretek, ha jól tudom, a gyomorégéstől függően. Úgy gondolom, itt az ideje,… Tovább »

Amikor egy kétgyerekes anya elszólja magát, hogy úton van a harmadik baba, törvényszerű, hogy akad olyan mókamiki ismerőse, aki felteszi a következő, egymillió dolláros kérdést: “Az adókedvezményre gyúrtok, nem igaz?” Ezt az elméncséget! Ezt a félelmetesen egyedi és kapitális humort! Ezt a gyöngyszemet! Hát mi másra “gyúrnánk”??? Amúgy meg, nyilván. Mi másért is vállalna be… Tovább »

Krisztina decemberre várja első gyermekét és kismama-anyuka dumálós hiánya van: “Valahogy nem tudom hogyan lehetne becsatlakozni valahová, mindenki elvan a maga világában, de tapasztalatcserére, gőzkiengedésre, közös sportra, nevetésre szerintem azért össze lehetne állni… Amúgy neked voltak kismama barátnőid amikor terhes lettél? Most tudsz valakikkel összejárni vagy zombulás van a négy fal között?” Amikor terhes lettem Fricivel… Tovább »

Korábban már írtam róla, hogy mennyire öröklötten tehetségtelen művész mindenki a családunkban, de azóta is nap mint nap szembesülök ezzel. No nem mintha napi szinten rajzolnának, vagy művészkednének itthon a gyerekeim, mondjuk valószínűleg az is lohasztón hat a lelkesedésükre, hogy nem dicsérem meg őket amikor például lakásunk egyik szabad falfelületére Abikám életnagyságú, “Gomolyfelhők az égen” című ceruzarajz-sorozatot tervez… Tovább »

Én köztudottan nem vagyok egy nagy divatdiktátor, ami nemcsak rajtam, de a gyerekeim ruhatárán is meglátszik. Nagyjából pont nem érdekel, hogy összhangban van-e a maszatos pólójuk színe az összehomokozott mackónadrággal, arról meg, hogy a kislányomat szoknyába meg fodros ruhákba öltöztessem, rég lemondtam, hiszen kézzel-lábbal tiltakozik. Egy hajpántot, de még egy csatot sem lehet a hajába… Tovább »

Nekem eleinte természetes volt, hogy én altatom a gyerekeket, mert… mert miért is? Ja, igen! Mert szoptattam őket és úgy aludtak el, a férjem pedig hátrányos helyzetéből fakadóan (t.i. neki nem folyt még a füléből is anyatej) nem tudta ellátni ezt a feladatot. Aztán egyévesen már nem szoptattam őket, altatni viszont még mindig én altattam. És… Tovább »

Frici kinézett magának egy helikoptert az újságban. A bölcsiben szokott egyébként újságot olvasni, többedmagával. Fogalmam sincs, hogy milyen lapokat “járatnak” a gondozók, de a múltkor is talált benne valami tűzoltót. Egyik délután közölte is velem, hogy el kéne mennünk a boltba megvenni azt a szuper tűzoltót, meg Noéminek is egy pónit, mert ő megígérte neki…. Tovább »

Napok óta nem alszom. Röhej, hogy az egyik már három és fél, a másik meg kétéves és még mindig ezerszer kellek nekik éjjel. Ők fáradtak, én fáradt vagyok, ők hisztiznek, én hisztizem. Frici itthon van a héten és kiborít. Mindenért ordít. Kiabálok, hogy ne kiabáljon. Zseniális húzás, nem? Példamutató szülői magatartás a köbön. De még… Tovább »

Mióta a kislányom is használható korúvá érett (értsd: folyékony beszéddel kommunikál), Fricivel mindent együtt csinálnak. Legtöbbször egymás mellett (gondolok itt a közös játékra), sokszor egymásért (felelősségre vonás esetén szemrebbenés nélkül rákennek a vizslára bármit: – De anya, Vanek volt!!!), néha pedig egymás ellen. Versengenek ugyanis. Én nem örülök neki, de gondolom ez az élet rendje,… Tovább »

Könnyen lehet, hogy egyedül vagyok ezzel, és mások nem kerítenek ekkora feneket az ügynek, de számomra a gyerekcipő-vásárlás, mint tevékenység, egyike a legrémesebb dolgoknak, amiket a gyerekkel együtt lehet művelni. Persze, nyilván én dramatizálom túl a dolgot azzal, hogy nem adok a gyerekekre örökölt cipőket, de azt gondolom, hogy ebben a korban még olyan sok… Tovább »